Mitől is lehet vajon szorongani? Konkrétan bármitől. A legegyszerűbb témáktól is. Személyek hatására is. Régi történetek miatt. Félelmek miatt. Igen, a félelem félelmet generál. Ez a pocsék természete jön elő, amíg meg nem barátkozunk vele. Le nem ülünk vele a fehér asztalhoz tárgyalni. Amíg meg nem kérdezzük, miért jött, mit akar? Hogyan tegyük ezt meg? Nos, végy egy félelmet és vizsgáld meg messziről, hogy ne legyen olyan félelmetes.

Hoppá, bele se mész, mert visszavisz ” a romok közé”? Hm… amíg oda nem nyugodt szívvel tekintesz vissza, addig hátráltatni fog a téma egy valamilyen életterületeden való boldogulásodban.

Előfordulhat, hogy a szorongásra bekapkodsz pár bogyót. Mióta teszed és tudod-e, micsoda kölcsönhatásba lépnek azok egymással? Azt gondolod, az orvosod tudja. Amíg ezt hiszed, nehezen fogsz a gyógyulás útjára lépni.

Más eszközzel “oldod meg”? Vajon megoldod? Onnan tudod, hogy megoldottad, ha legközelebb már nem félelemnek definiálod. Ha visszatér, akkor pillanatnyilag lenyomtad a víz alá.

Ez az egész addig mehet, amíg meg nem találod az igazi MIÉRTedet. Mire való az? Arra, hogy igazán akarj ÉLNI! Tudod, úgy nagyon. Nem csak ímmel-ámmal. Meg csak úgy vegetálgatni. Ha megvan a drive, ami hajt ezerrel előre, akkor fog elkezdődni az az életed, amit majd szeretsz élni. Innentől fog érdekelni az, hogy mi zajlik a testedben, a belsődben és mennyire vigyázol arra a “bőrzacskóra”, amiben laksz akár sok-sok évtizeden át. Tudod, ha az elromlik, akkor keserű lesz az édes.

Szóval, mit vonsz le a fentiekből? Elindított benned egy gondolatot?

Ha tetszett az írásom, oszd meg másokkal is!