avagy melyik legyen a forróbb? Vajon miért kellene dönteni?


Imádom a kihívásokat. Ha nem így lenne, bele sem mertem volna kezdeni az e címet viselő témasorozatba.

Talán meglepő lehet, nem csupán női kérdés ez, férfiak is küzdenek ilyen téren, csak kevesebb számban és náluk egészen eltérő formában jelentkezik. Szeretnék egy kis rendet tenni a fejedben; persze csakis abban az esetben, ha úgy érzed, rendrakásra szorul a dolog. Ha totálisan tisztában vagy ezzel, dobd is félre ezt a bejegyzést.

Legfőbb célom a tévhitek és elvárás halmazok szélnek eresztése a boldogabb, izgalmasabb, lelkesítőbb és felemelőbb eufória megtapasztalásának érdekében, amelynek a hétköznapi értelemben vett orgazmus nem alapfeltétele. Ha ebből a főként média által sugallt ördögi körből képes lenne kikeveredni a szexuális életet élő és még nem élő olvasó, óriási könnyedséggel és várakozással állna e témához. Jellemzően sajnos nem ezt tapasztalom.

girl-1970238_960_720

Te hogy állsz az orgazmussal? Van, nincs, ismered, nem ismered, függője vagy, esetleg azt érzed, nem is érdekel? Várod de nem megy? Odatartozol, akiknek ez megy mint a karikacsapás mindenféle belső konfliktus vagy működési zavar nélkül? Kiváltság az biztos, örülj neki és élj vele.

Akiknek ez neccesebb téma, azok most készítsenek egy forró teát vagy egy finom pohár bort, ahogy épp adja a helyzet és gyertek vissza. Megvan? Finom? Oké. Mehetünk!

Nem vagyok orgazmus szakértő. Földi halandó nő vagyok, aki a segítő hivatása okán is rengeteg elméleti és gyakorlati információval rendelkezem e téren. Azért, hogy segítsem magamat és Benneteket, ha ilyen kérdés merül fel, esetleg változás következik be az eddig sínen futó, de épp kisiklott témában; hogy a szóhasználattal is hangoljam olvasóközönségemet.

A megközelítésem nagy bánatotokra 🙂 nem klinikai, sokkal inkább hétköznapi életetekben jól használható, a tőlem megszokott módon gondolatébresztgető, velős tartalmakkal bír. A hozzám fordulók (természetesen felismerhetetlen és szigorúan név nélküli példái alapján), illetve saját életemből vett tapasztalatok ötlete nyomán írok pont ebben a jellemzően többséget érdeklő témában. Sajnos ezt senki nem tanítja nekünk eleinte. Magunktól fejlődünk, a kortársaktól, saját kudarcokból és kiváló élményekből. Később, ha igényesek vagyunk és nem beletörődőek, számos módon képezhetjük magunkat. De energiát mindenképp bele kell adni, különben úgy maradunk.

Milyen jó lett volna, ha nem csak azt tudjuk meg anyáinktól, hogy egy jó kis aranyló gyöngyökkel a tetején, lúdgégével, gazdagon tálalt marhafarok levesnek kell a 8 óra, nem elég 2 órát főzni! Már aki legalább ezt megtudta, ugye… Nem is azoknak szól írásom, akiknél ez zökkenőmentes és csodálatosan jól működik, gond nélkül. Azoknak szól, akik nehézségekkel küzdenek vagy küzdöttek, és szívesen fejlődnének e területen felfogásban, hozzáállásban.

girl-2047939_960_720

Hogyan néz ez ki a Te életedben? Mi alapján közelíted meg? Amit olvastál, hallottál, tanultál, vagy amilyen infót kaptál a másik féltől, esetleg mindössze a biológiai vagy a csupán lélekszintű vágyad vezérel? Áldásként vagy szükségletként tekintesz az élményre? Természetes vagy ismeretlen, de agyonhajszolt téma ez számodra?

Amitől a falra mászom, de felteszem így a kérdést?

“Hogyan állunk neki?” /Érzésem szerint egy teljes szennyes kosár ruhának állunk neki, de nem az együttlétnek./

Szóval, hogy kezdődik ez az egész? Szertartás, gyors menet, fél éjszaka, nemisérdekelcsaklegyektúlezenmerténúgysemfogomélveznidemegkelltennem, vagy spontán? “Feltaláltam” a leghosszabb magyar szót :), de ebbe most nem mennék bele. Ha így érzed, inkább gyere egyéni konzultációra, szívesen segítek Neked.

Nézzük, hogyan indul a dolog Nálad? Elvárásaid vannak-e? Mik azok? Mennyire azzal a személlyel szeretnéd megélni, akivel belekezdesz? Van elképzelésed, mit akarsz, mire számítasz? Vannak félelmeid (teherbeesés/nem teherbeesés/már nem szeretem őt/eddig sem szerettem/görcsösen kell nekem/fájdalom/vérzés/ómármegintugyanúgyfogjacsinálninemááár/úgysem tudja mi kell nekem én mégis belemegyek/nincs kedvem de nem fogom megsérteni/nincs kedvem és úgysem értené miért nem akarom/ stb.stb.

Először is, próbáltad már, hogy hasonlóan menj bele?

  • van kedvem és ezt felvállalom
  • van kedvem azzal megélni ezt, akivel belemegyek
  • félelmeim fontosabbak a vágyaimnál, ezért előbb feloldom azokat (segítséggel vagy önfejlesztéssel) a szebb élmény érdekében. Vágyaim csak így lehetnek tiszták és szabadon megélhetők
  • NINCS elvárásom, hogy milyennek kellene lennie
  • hajlandó vagyok fejleszteni a készségeimet, ha arra van szükség
  • olyan emberrel teszem ezt, aki ha szükséges, szintén fejlődőképes
  • áldásként, kegyelmi állapotként értelmezem az orgazmust (akkor is, ha 5 perces a konyhapulton és akkor is, ha fél napos egy erre kialakított szentélyben)
  • tudom, hogy olyan emberrel teszem ezt, akivel az ölelést olyan szintre fejlesztettük külön-külön még korábban, és együtt is, amibe a másik fél csak beleolvad és képes megélni zsigeri szinten az egységélményt, az összeolvadást, amiből ki sem akarok jönni

illustration-1948906_960_720 (1)

  • tudom, hogy nem ragaszkodom görcsösen az orgazmus élményhez, mert megtanultam és megtapasztaltam, hogy van valami, ami felülírja még ezt is
  • amikor mennyei ajándékként megélem az orgazmust, maximálisan képes vagyok átadni magam és semmi másra nem fókuszálok. Egyszerűen elsajátítottam kitartó munkával azt, hogy hogyan tartsam benne magamat a pillanatban. Hogy aztán sok pillanatot felfűzzek egy láthatatlan emlékszálra, amiből táplálkozom és jóérzéssel idézem fel bármikor. Akkor is, amikor a másik szemébe nézek és ezt újraélem. Vagy egyedül ábrándozva. Bármikor.
  • úgy megyek bele, hogy amit kapok, az örömteli lesz

Na, ezzel az utóbbi mondattal mit kezdünk? Pozitívan gondolkodunk? Vonzás törvénye? Ugyan már! Ha ezt mormolom és közben nincs átélés, nincsenek letisztult utak (=reformált és transzformált hitrendszerek) a feltörő öröm számára, előbb utóbb idegesen kitörök a helyzetből. Vagy némán elkönyvelem, hogy ez ilyen és nem működik. Neeeem ez a megoldás, megnyugtatlak!

Hogyan lesz valódi örömed? Ha még nem a könyöködön jön ki a “pillanatban levés”, és még maradt egy halvány szikrája annak, hogy motivált maradj a továbbolvasásba, maradj még, kérlek.

Mi az, hogy a pillanatban, meg a mostban lenni? Hogy a fenében kell csinálni? Mi az egyáltalán, hogy pillanat? Meg most? Össze vissza kanyarognak a gondolataid, azt se tudod, hogyan állítsd le őket és különben is, ez hülyeség?

questions-1922477_960_720

Hogy megnyugtassalak, ez működik, DE nem fogod elkerülni a szemléleted, a hozzáállásod, a gondolkodásmódod megreformálását. Ha ebbe nem fektetsz energiát, maradhatsz abban az állapotban, ami nem jó, de még nem fáj eléggé. Csak amolyan lassú, igen lassú lehúzó folyamat. Nem fog jönni a megmentő, nem fog belovagolni 4 herével a fehér lovú herceg, aki majd jól kiváltja azt, hogy nekem kellett volna az önfejlesztés felé indulnom. El kell keserítselek, még az általam imádott meseterápia sem fogja elhozni a vágyott szép állapotait tested bizonyos részei számára, csak ha megérted, hogy a királylányok sem átfutottak megházasodni a szomszéd királyfihoz. Ehelyett sok időt töltöttek küzdelmekkel, boszorkányokkal, sárkányokkal, mire elérték céljukat.

Te mit teszel vagy tettél eddig azért, hogy elérd a hőn áhított célodat? Bevált? Ha igen, minden elismerésem a Tied. Ha nem, tovább próbálkoztál? Mivel? Mekkora szándékkal és lelkesedéssel?

questions-1922476_960_720

Közkívánatra, kedvelés esetén folytatom, és a bemelegítő után mélyebbre áshatunk e területen, ha velem tartatok. Úgy vélem, ez a többség számára olyannyira kiemelt téma, amennyire keveset foglalkoznak vele. Kérdem én, van értele a tabunak? Mi lenne, ha bátran kérdeznénk és tanulnánk egymástól is? Mi lenne a legrosszabb következménye? És mi lenne a legjobb… vajon… ? …

kép forrás: Pixabay