Szútra jelleggel, vagyis gondolatébresztő céllal fogalmazok ma. Embertársaim életéből perceket, éveket, életszakaszokat látva azon tűnődtem mindenféle ítélkezésektől mentesen, vajon mennyire látjátok hitelesnek azok életének történéseit, akik rendszerint jó időben jó helyen vannak és megértették az életünk törvényszerűségeit? Vajon mennyire hiszitek el, hogy én tényleg úgy élem a mindennapjaimat, ahogy itt leírom? Talán szokatlan a kendőzetlen valóságom ecsetelése? Az is nehezen befogadható számotokra, hogy erre tettem fel az életemet, hogy másoknak is megmutassam, valójában micsoda szépséges örömteli az életünk; történjen velünk bármi is? Vajon mennyire kell ez a ma emberének? Eszméletlen hiányterület felölelésére vállalkoztam és töretlenül haladok előre. Ma már egyre elterjedtebb és tudományosan bizonyított tény, hogy átírható a gyárilag hozott tartalom. Mindezt racionális szemszögből, a földön járva és pragmatikusan? Hozzáállást reformálni sohasem késő.

“Ha megváltoztatod a szemléletedet, megváltozik az, amit szemlélsz.”

/J.&E.H./

Előrevetítem, minden elismerésem a már felébredteknek és az ébredezőknek. Akit megérintek, netán feldühítek, ott nem én leszek a hunyó. Aki finom mosollyal olvassa soraimat, az is egy másik vélemény lesz. Aki még javában “alszik”, vagyis hagyja életét úgy folyni, ahogy az magától megy, vagy már nem annyira megy, ők talán neheztelnek majd. Szívük joga. Bárhogy is dönteni.

Talán nem hiszitek el, hogy lehet eggyel jobban csinálni? Mindig van hova fejlődni és vétek leragadni? Talán természetes, hogy jó-jó az életetek, de azért játszmáztok még? Beletörődtök, megalkuvóak vagytok, természetesnek tartjátok a testi tüneteket, a nehezen kezelhető indulatokat, szokatlan és ellentmondásos érzelmeket, hurcoljátok a hozott súlyos hátizsákot – tele a felmenőktől átörökített, már nem jól funkcionáló, de általatok még működtetett tartalmakkal -, és a sóvárgást elfeditek mindig valami kis ártatlannak tűnő tevékenységgel? Vásároltok ezerrel minden olyat, amit éppen megengedhettek; ezzel is betömve mindig csak egyiktől a másikig kitartó időszakokra azt az űrt, ami a lelketekből fakad?  Nem érett felnőttként játszmáztok a párotokkal, ha van, és egyéb társkapcsolataitok résztvevőivel? Ha még élnek a rokonaitok, velük is? Mert azt hiszed el, hogy ez ennél nem lehet jobb? Mert ezt hitették el Veled? Hiszen nem is láttad még a járatlan utat? Mert hogyan is lehetne másképpen? Ha eddig csak bundás kenyeret ettél, hogyan is élvezhetnéd a kaviár ízét? Büdös és fura, sőt veszélyes is lehet a szocializációd során kreált téveszméid alapján? Távol álljon tőlem a sértegetés. Hangsúlyozom, felébreszteni kívánom Benned azt a lenyűgöző és egyedi lényt, aki lehetnél és akivé válhatsz, ha elindulsz az utadon.

A vissza-visszatérő testi kellemetlen tüneteid mögött vajon mi bújik meg? Miért éred be azzal, hogy elviseled az élettől ezeket? Mert így csinálják a többiek is? Mert így nőttél fel, ezt szoktad meg? Eljátszadoztál a gondolattal, mi lenne, ha olyan új szokásokat fejlesztenél ki magadban, amelyek esetén nincs felesleges nyomasztó tünet?

Milyen lehet csak úgy egyszerűen jól érezni magad a bőrödben egy sima szerda reggel vagy egy vasárnap estén? Sok év után is olyan mély szeretettel bújni a választottadhoz, hogy a szíved megteljen melegséggel és semmilyen negatív érzelem ne árnyékolja a bőrfelületek simogató egymással érintkezését?

Az eredeti szerzőt nem tudom, de nekem egy kiváló barátom tanította ezt sok-sok évvel ezelőtt: “Működik ha működteted; működtesd mert megérdemled!”              /Zs.R./

letöltés (1)

Milyen lehet szorult élethelyzetben is olyan felfogást gyakorolni, hogy sziklaszilárd meggyőződésként írd felül pillanatnyi dühödet azzal a tartalommal, hogy tudod: minden egyes nehézség csak egy sokkal jobb állapotot készít elő az életedben! 

Számos példáim sorolását reggelig is folytathatnám, de hétfő lesz, indul a hét, nem érünk rá nem vidáman és pihenten ébredni 😉

Ember, kedves, gondolj bele abba, tényleg úgy nézel az életedre, mint az egyik legcsodásabb történésre a saját valóságodban? Vagy ezt megpróbálod erőlködve, élvezettől mentesen nyögve-nyelősen elhinni? Túl elrugaszkodottnak tűnik? Tényleg az? Vagy megengeded magadnak azt a nyitottságot, hogy adj egy esélyt az újnak, az ismeretlennek?

yes-2167843_960_720

Beszélgess számodra hiteles emberekkel, tanulj számodra vonzó dolgokat, légy kíváncsi és kicsit őrült, és láss csodát, hogyan lehet még jobban csinálni, persze ha akarod. Ha nem akarod és megelégszel a középszerűvel – ami számodra talán a négyes fölé -, de titkon ott lebeg a “milyen lehet ez amikor nem ilyen?” kérdés…

Mikor csináltál valamit először utoljára?

A tudásszomj soha ne vesszen ki belőled. Adj esélyt magadnak egy szebb életre azzal, hogy megváltoztatod a hozzáállásodat.

Jelszó: “Maradj éhes, maradj őrült!”  /Steve Jobs/

Álmodj ezekkel a gondolatokkal; így kívánok szép vasárnap éjszakát!