A tapasztalatlan kíváncsiskodóktól gyakran kapom a bejegyzés címével azonos kérdést. Nem kell. Ez nem vallási irányzat. Ez a saját belső erőnk tökéletes kihasználása. A “hypnos” görög szó, és “alvás”-t jelent. A mitológia 3 alvásistent jelöl, ezek apja Hüpnosz. Az alvásban sem hiszünk. Hiszen a világunk, életünk egyik legtermészetesebb jelensége. Akár az evés, ivás. Az életben maradásnak ezek az alapfeltételei.

Ha már görög kultúra, akkor olyan a fenti kérdés, mintha erre lennénk kíváncsiak: vajon Püthagorasz és Thalész tételeiben hinni kell? Dehogyis! Érdemes inkább megérteni őket, mintsem tökéletes féltudással zöld szörnyként gondolni rájuk.

Nincs ez másképp a hipnózissal sem. Mintha azt mondanánk: az alvás egyik tétele a hipnózis állapota. Ez pont az ébrenlét és a mély alvás határán helyezkedik el. Magyarul; aki valaha aludt már, az volt hipnózisban is. Semmi különös nincs ebben. A nagyszerű, hogy már az ókorban rájöttek, ezt a csodásan fogékony állapotot érdemes önfejlesztésre használni. Ilyenkor “nyitva a kapu” ahhoz a tartalomhoz, ami irányítja egész életünket. Vagyis itt tudunk lecserélni, átírni, integrálni, stb. a nem kívánt és kívánt tartalmakat. Az önhipnózis elsajátításával kézhez kapjuk a kapukulcsot. Bemegyünk és rendet teszünk. Ezt nevezzük gondolati nagytakarításnak. Amíg ez nem történik meg, addig nem sok értelme van a pozitív gondolkodás erőltetésének. Csak egy szenvedéssel teli szobabiciklizés lesz belőle. Tekerünk, tekerünk, de egy helyben maradunk. Pillanatnyilag megpróbáljuk elhinni, hogy jobb lett. Élvezet sem lesz benne.

De itt hangsúlyozom, nem hinni kell, hanem csinálni. A nagytakarítást. Utána pedig saját magadat tudod karbantartani az önhipnózis technikákkal. Persze ha megtanulod, gyakorlod és tökéletesíted.