Az olvasás első pillanatában megnyugtatlak, nem a képen láthatóhoz hasonlóan. Írásom hitelesebb lenne a hús-vér alanyok tollából, ám a munkám jellegéből adódóan ilyet nem kérhetek; viszont aki megteszi – névvel, vagy a felismerhetőséget elkerülve -, annak hálás vagyok és mindig van a tarsolyomban egy kis meglepetés számára. Hiszen  ehhez bátorság kell, s a mi szakmánkban ez nem így megy: “Hú, micsoda jó ablak, hol csináltattad? Én is ott rendelem meg.” Nálunk az ablakok előbb-utóbb csillognak, de nem igen szóra bírhatóak. Nyilvánvaló okokból, melyeket tiszteletben tartunk. Nos, milyen is nálam dolgozni magadon? Felejtsük el a nyomasztóan kínos kommunikációt. Sírnál? Üvöltenél? Tedd meg. Másik véglet, amikor zavarodban megvárjuk, míg átesel a kényszeres nevetőrohamodon. Ficeregsz és feszengsz, mert azt sem tudod, hol kezd? Itt felteheted a lábad, vagy futhatunk előtte egy kört is. És ha nincs elég meleged, egy puha takaróba bújva kapaszkodhatsz a forró bögrédbe, amelyben a drága Kelemen Lívia (http://termeszetesegeszseg.blog.hu/2016/03/09/mi_fan_terem_a_fuvesasszony) balatonfüredi gyógynövényszakértőtől tanultak alapján, forrázás és áztatás idején csak fával és papírral érintett többféle szálas, igényesen, szakszerűen elkészített teád gőzölög. Így is lehet komoly munkát végezni, hogy tiszteletben tartjuk a tested jelzéseit. Hiszen valami elindult a fejedben vagy a szívedben, ami elhozott hozzám… ám a tested még nem érti, mi is történik itt. “Úristen, változás jön!!” Igen, reméljük. 🙂 És ezért jelzéseket ad le, amelyeket mi tiszteletben tartunk és én bevárom Veled együtt, hogy ne csak a tested, hanem a belső világod is meg tudjon érkezni, mielőtt belevágunk a közös munkába. Én Neked drukkolok! Mikor érkeznél?

kép forrása: pixabay.com