Munkakörnyezeti szocializációm szerint vezetők között nőttem fel; összesen 11 évet töltöttem germán és amerikai gondolkodásban élő topmanagerek jobbkezeként. Tudom, hogy mit érez, mit gondol és mit tenne adott pillanatban szívesen. Tudom, hogy nem lehet gyenge és érzelmes. Szenved és kitart. De meddig? Nem beszélhet otthon és nem beszélhet bent. Akkor hol tegye ezt legálisan?

Tudom, mit érez akkor, amikor el kell engednie megkedvelt kollegákat. Tudom, mit érez, amikor egy probléma miatt félbeszakítja a nyaralását, telelését. Tudom, mit érez, amikor őt senki nem érti meg. Amikor nincs háttérországa. Amikor nem tud feltöltődni. Amikor a félelmei a legnagyobb ellenségei, de neki erőt kell sugároznia.

Ilyen esetben létfontosságú egy értékmentő diszkrét támogató, aki a vezető személyes bizalmasa. Többet ér külső szereknél és egyéb megvásárolható élményeknél. Hatékonyságot növel, stresszt minimalizál, tanít és fejleszt. Hűen megtartja a bizalmi teret.

Mikor kell egy ilyen jellegű támogatás?

  • amikor nem beszélhetsz a nehézségeidről senkinek, de egyre feszítőbb a tartalom
  • amikor nehezen tudod elfogadni a helyzetedet
  • ha egyre nehezebb csökkentened a felgyülemlett feszültségedet
  • amikor túlságosan be vagy vonódva érzelmileg és nem látod a fától az erdőt. Segítek objektívebb képet alkotni és felülről, távolabbról, egy eddig általad nem ismert aspektusból szemlélni a problémádat, hogy aztán abból feladatot gyárthassunk, amit meg tudsz oldani
  • amikor “elkezdett kényelmetlenné válni” az életen át hordott bőröd, tested, amelyben a mindennapjaidat töltöd és legszívesebben egy cipzár segítségével levetnéd azt, átbújnál egy újba és minden elölről kezdődhetne, amikor még jól érezted magad/egészséges voltál/jókedvű stb

Ha úgy érzed, eljött az idő, hogy beengedj a személyes teredbe egy szakértő bizalmast és nézelődj az eddigitől eltérően más szemmel, ha nem szeretnél leragadni adott élethelyzetben, ha nehezen is, de nyitnál valami értelmes újdonság felé, akkor nagyon jó helyen jársz és köszönöm, hogy megtisztelsz szemeddel, elméddel és éppen ezt olvasod.

Az oldalamon, aktuális célodhoz, tervedhez igazítva megtalálhatod a Neked éppen legkedvezőbbet a kínálatomból, és egyeztetheted azt a lehetőségeiddel. Kérlek, nyiss fel néhány jól hangzó menüpontot és tájékozódj, amennyiben a magára igényes, élményközpontú haladásra vágyó emberek közé sorolod magad, aki elérkezettnek látta az időt, hogy behatóbban foglalkozzon magával. Legyen szó – akár már fizikai tünetekkel járó – érzelmi konfliktus feloldásáról, vagy a gondolkodásmódod megújításáról, esetleg egyszerűnek tűnő “sima” útkeresésről. Ha az vagy, aki nem szeretne elveszni a mai divatos spiri zsákutcákban, nem akar bogyót szedni a “szebb életérzésért” és befejezte az önámítást, s inkább szán időt, energiát arra, hogy a mindennapi életébe valódi, praktikus minőségi értékeket építsen be, szintén jó helyen olvasgatsz.

Zsigeri meggyőződésem, hogy minden homo sapiens fejlődésre van “kárhoztatva”. Aki egy ici-picit sem lép előre élete során, nem nyitott a félelmei irányába, aki a halála előtt nem tudja elmondani, hogy eljutott A-ból B-be, akinek szemében ott lobog a tűz, de folyton elveszi magától az oxigént és töltsön itt e földön bármennyi időt, nem mondhatja el magáról, hogy a maga nemében teljes életet élt, az elveszett ember.

Szakmai és személyes világomban az egyetlen főbűn az a középszerűség. Mert a középszerű ember elutasít mindent, ami az ő látókörén túleső. (Ezt sajnos nem én, már Jevtusenko és La Rochefoucauld is emlegette.) Így vajon hogyan fogja kitapasztalni, melyik embertípus, munkakörülmény, étel, szabadidő, külső megjelenés, stb. illik az ő világába, ha onnan ezeket kizárja? Kérdésem gondolatébresztő… dőlj hátra és vess számot:

Honnan indultál?   Hol tartasz most?   Hiányzik-e bármi a drága életedből?